Márkusné Tibai Márta mentálhigiénés, aki már több éve segíti pácienseit a fraktálrajzolással. Az interjúban beszélgetünk a módszereiről, a páciensek fejlődéséről és arról, hogyan változtatta meg a művészet az életüket. Fedezd fel velünk, hogyan válhat a rajzolás és a festés a lelki gyógyulás eszközévé!
Mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozol, és mi motivált erre a hivatásra?
Márkusné Tibai Márta: Üdvözlök mindenkit! A nevem Márkusné Tibai Márta, mentálhigiénés szakemberként dolgozom egy bentlakásos idősotthonban, Tolna vármegye egyik kis, Duna melletti városában. Jelenlegi munkahelyemen már ötödik éve tevékenykedem, de a szociális szférában, különösen idősgondozásban több mint 18 éve dolgozom.
A munkám része a program- és foglalkozásszervezés, különféle mentális tréningek előkészítése és lebonyolítása. Célom, hogy ezek a tevékenységek ne csak érdekesek és élvezetesek legyenek az idősek számára, hanem segítsek a mentális frissességük megőrzésében, sőt – ahol lehet – a fejlesztésében is.
Már gyerekként foglalkoztatott a kérdés: hogyan tudnám jobban megismerni önmagam, és ezen keresztül másokat is? Hogyan fejlődhetek? Hogyan válhatok hasznára másoknak azáltal, hogy először önmagamon dolgozom? Mindig is szerettem az embereket – a kisgyermektől az idős emberig –, és ez a szeretet vezetett el erre a pályára.
Mi motivál a leginkább?
Az emberek iránti szeretet. Az idősek bölcsessége, életük történetei és tapasztalatai mélyen megérintenek. A legfontosabb számomra, hogy az életük utolsó éveit méltóbbá, könnyebbé, örömtelibbé tegyem. Innen indult az utam az idősgondozásban, és később a mentális egészség támogatásában is.
85 éves rajzoló alkotása
Milyen tapasztalataid vannak a szakmai kihívásokról?
Ezen a területen szinte minden nap új kihívás vár. Vannak helyzetek, amikor azonnal kell dönteni és cselekedni – ilyenkor kreativitásra és bátorságra van szükség. Máskor van idő átbeszélni a kollégákkal a lehetőségeket, és együtt keressük a legjobb megoldást.
Egy másik fontos kihívás: hogyan lehet olyan foglalkozásokat tervezni, amelyek valóban megérintik az idős lakókat, örömet adnak nekik, fejlesztik vagy legalább szinten tartják képességeiket. Emellett egyre több demenciával élő lakóval is foglalkozunk – számukra is keresem azokat a kreatív, élményszerű eszközöket, amelyekkel biztonságban, nyugalomban lehetnek, még ha csak rövid ideig is.
83 éves rajzoló alkotása
Hogyan találkoztál a fraktálrajzolással?
Két évvel ezelőtt találkoztam a módszerrel, amikor a Facebookon megláttam egy hirdetést egy ingyenes óráról. Nem gondolkodtam sokat, azonnal jelentkeztem. Az első rajzélményem különösen mély volt: egy női arcot fedeztem fel a csukott szemmel készített hálóban, aki mintha egy tükörben nézte volna önmagát. Ez megrázó és felemelő élmény volt egyszerre.
93 éves rajzoló alkotása
Mi fogott meg benne?
Az, hogy pontosan azt vittem a papírra, ami a szívemben volt. Ahogy elkezdtem napi szinten alkotni, azt vettem észre, hogy a folyamat ellazít, megnyugtat, jobb kedvre derít. Alig vártam esténként, hogy leülhessek rajzolni és színezni – számomra ez kikapcsolódás és önismereti eszköz is egyben.
A fraktálrajzolás során, mikor a hálót elkészítjük, a saját idegpályarendszerünket is leképezzük – így jött az ötlet, hogy ez nagyszerűen alkalmazható lenne az idősgondozásban is. Elvégeztem a szükséges tanfolyamot, és most már a munkahelyemen is beépítem a foglalkozásokba ezt a technikát.
Hogyan építetted be a munkádba?
Egyelőre heti egy alkalommal tartok közös rajzolást. Van néhány gondozott, akivel külön megbeszéltem, hogy naponta rajzoljon és színezzen, és figyeljük közösen a hatásokat. Ő is megfigyeli önmagát, és én is őt – nagyon szép, kölcsönös figyelem alakul ki.
84 éves rajzoló alkotása
Milyen hatásokat tapasztaltál?
Leginkább a hangulatuk javulását figyeltem meg. Felidéztek rég elfeledett emlékeket, amiket örömmel meséltek el – volt, hogy egy teljes nyaralás élménye elevenedett fel, és az egész beszélgetést áthatotta a boldogság. A közös nevetések, beszélgetések is egyfajta terápiaként hatnak.
A kézügyességük is javult, magabiztosabban használják a ceruzát, és a rajzokon is látszik a fejlődés. Egy 86 éves rajzoló korábban pánik rosszullétekkel küzdött, de a rajzolás óta nem tapasztalunk tüneteket.
86 éves rajzoló alkotása
Kaptál visszajelzést?
A résztvevőktől egyértelműen pozitív visszajelzéseket kapok. Más forrásból (hozzátartozók, kollégák) még nem érkezett konkrét visszajelzés – talán mert még nem telt el egy év azóta, hogy alkalmazzuk a módszert.
Az is hozzátartozik, hogy az idős lakók között sokan már „becsontosodott”, nehezen változó személyiségek – náluk lassabban jelenik meg a belső változás.
Mit üzennél a segítő szakembereknek?
Már sikerült egy kollégámat is „megfertőzni” a fraktálrajzzal, együtt járjuk a tanfolyamokat, közösen és külön is tartunk foglalkozásokat. Úgy gondolom, hogy aki segítő területen dolgozik, annak nagyon fontos, hogy kreatív és fejlesztő módszereket ismerjen és alkalmazzon.
A fraktálrajz ilyen eszköz – egyszerű, örömteli, és mély folyamatokat indít el. Érdemes kipróbálni!